ELŐZMÉNYEK

A trianoni békediktátum okozta egyik konfliktusforrás, a Jugoszláviával való viszony javulni látszott 1940 decemberében, mikor gróf Csáky István dr. Belgrádba látogatott, és aláírta a két ország közötti örök barátsági szerződést. A látogatást 1941 februárjában viszonozta dr. Aleksandar Cincar-Marković jugoszláv külügyminiszter, és a tragikusan fiatalon elhunyt gróf Csáky István utódjával, dr. Bárdossy Lászlóval megerősítették a dokumentumot. Alig másfél hónap telt el ezután, mikor magyar csapatok lépték át a trianoni határt, abban a reményben, hogy Jugoszlávia felosztása után ismét visszaállíthatják a történelmi Magyarország határait. A német ígéretek, nem először, hamisnak bizonyultak.
A románokkal való összetűzés elkerülésével indokolva, a német fél elutasította, hogy a Bánát is magyar uralom alá kerüljön, a Bácska, a Baranyai-háromszög és a Muraköz – ellentétet okozva a Független Horvát Állammal – került visszacsatolásra. E területeken előbb katonai közigazgatás állt fenn, majd a nyár végére helyreállt a polgári adminisztráció, visszaillesztve őket a Trianon előtti megyerendszerbe. Azonban, a visszacsatolást, ellentétben más területekkel, itt jóval nagyobb ellenérzések kísérték.
Még a német kisebbség sem fogadta örömmel a magyarokat, német uralomra számítottak, ugyanakkor, érthető okokból, velük kesztyűs kézzel kellett bánni. A horvát kisebbség, mely főleg a Muravidéken volt jelentős, szintén különleges kategóriát képzett. A szerb nemzetiségűek és a zsidó közösség tagjai azonban kezdettől fogva atrocitásokkal kellett, hogy számoljanak. Maga a bevonulás magyar adatok szerint több mint két és félezer, jugoszláv adatok szerint jóval három ezer feletti civil áldozattal jártak, rövidesen pedig megkezdődött a két világháború között betelepült szerbek áttelepítése, internálása. A csetnikek, partizánok tevékenysége kezdetektől érezhető volt itt is, a térségbe érkező nyomozóhatóságoknak sok munkát adva. Kezdetben ennek kezelésére a „kemény kéz” politikáját alkalmazták.

1942 JANUÁR ESEMÉNYEI

1942 januárjában egy razzia tűzharcba torkolt, és elindította a tragikus eseményeket. A katonai erőkkel megerősített csendőrség előbb a Sajkásvidék (Шајкашка / Šajkaška) rendezett komoly mészárlásokat, majd – az ekkora már rég értelmét vesztett – razziát kiterjesztették más területekre, köztük Újvidékre (Нови Сад / Novi Sad). A kezdetben „viszonylag nyugodt légkörben” induló akció három napon keresztül tartott, egyre kegyetlenebb eseményekkel. Végül január 23-án, felsőbb utasításra, leállították, bár a térségben csak 30-án fejeződött be az „akció”.

A FELELŐSSÉGRE VONÁS KÉRDÉSE

A mai napig nehéz bármilyen magyarázatot találni a történtekre, mi vezethetett idáig? A tehetetlenség, a néhányakban lappangó gyűlölet, a nyereségvágy, bizonyítási kényszer, a képzetlenség miatti kapkodás és fejetlenség, talán mindezek elegye? Nehéz megválaszolni, azonban a történtek nyomai a mai napig rányomták bélyegüket a két ország, a két nemzet kapcsolatára. A Kállay-kormány próbálkozott más megközelítéssel a Délvidéken, azonban a történtek egyrészt a bizalmatlanság, másrészt a bosszútól való félelem formájában ott lappangott. Az ellenállást sem sikerült tartósan megtörni, sőt, 1943-1944-re jelentősen fel is erősödött.
A felelősségre vonás problémája ugyancsak kérdéseket vet fel a mai napig. Először 1942-ben vizsgálódtak a vezetők ellen, de ezt Horthy Miklós leállítatta. Egy év múlva, 1943-ban, sokak szerint a változó külpolitikai helyzet miatt, újabb eljárás indult, ezúttal már bírósági tárgyalással, ám a négy kulcsfigura, Feketehalmy-Czeydner Ferenc, Grassy József, Deák László, és Zöldi Márton 1944 januárjában német területre szökött, majd a német megszállás után tért csak vissza. A háború után a szövetségesek kiadták őket, Magyarországon a népbíróság ítéletet is mondott, majd a háborús bűnösökre vonatkozó szabály szerint – kisebb háborús bűnösöket bűntetteik helyszínén vonják felelősségre – átadták őket Jugoszláviának, az egykori vezérkari főnökkel, az 1943-as per elindítójával, Szombathelyi Ferenccel. Máig legendák, bizonytalan információk szállingóznak ottani perükről, megkínzásukról, ami bizonyos, hogy 1946. november 4-én, a TANJUG információi alapján, az MTI jelentette aznapi kivégzésüket, illetve Feketehalmy-Czeydner Ferenc másnapra tervezett kivégzését. Meg kell még jegyezni, hogy más perek is zajlottak, főleg lopás, fosztogatás miatt, illetve kiemelkedett Bayor Ferenc ügye, aki a katonai közigazgatás vezetőjeként a szerbektől és a zsidó közösségtől pénzt zsarolt ki.

Forrás / Source / Quelle: Holokauszt Emékközpont / Holocaust Memorial Center / Holocaust Gedenkzentrum

When Count István Csáky, Hungarian Minister of Foreign Affairs went to Belgrade in December, 1940, it seemed that there was a possibility of a peaceful solution of the questions between Yugoslavia and Hungary. Count István Csáky and his Yugoslavian colleague, Aleksandar Cincar-Marković signed a treaty of perpetual friendship on December 12, 1940. The treaty was ratified by László Bárdossy, successor of Count István Csáky – he died on January 27, 1941 – and Aleksandar Cincar-Marković in Budapest, on February 27, 1941. In less than one and a half months Yugoslavia ceased to exist, and Hungarian troops crossed the border defined in the Treaty of Trianon.

On March 25, 1941 the Yugoslavian Government joined to the Tripartite Pact, but two days later a new government took over the power in Belgrade. The Third Reich decided to attack Yugoslavia and asked Hungary to help. The Hungarian Government was unwilling to provide support unless some conditions were realized – one of them was the cessation of Yugoslavia. The discussion about the Hungarian participation had an unexpected victim: on April 3, 1941, Hungarian Prime Minister, Count Pál Teleki committed suicide, his successor was László Bárdossy. On April 6, 1941, Germany attacked Yugoslavia, on April 10, the Independent State of Croatia was declared, and on the next day the Hungarian troops crossed the Hungarian-Yugoslavian border.

In spite of the German promises Hungary could occupy – “reannex” – only Bačka (Bácska), Baranya-triangle and Međimurje County (Muraköz), Banat remained under German control. The population of these regions was handled in different ways. The Germans had a special status, and the Croatians were handled carefully as well. Many Serbians offered resistance from the beginning of the occupation and Chetniks and partisans acted here. During the “pacification” 2,300 (according to Hungarian data) or 3,500 (according to Yugoslavian data) Serbs were killed, thousands of them were interned and resettled to the Serbian territory under German control. The Jewish communities were optimistic regarding the Hungarian rule, but soon enough they got disappointed. The anti-Jewish legislation was extended to the occupied territories and there were atrocities against Jewish people from the very beginning of the occupation.

In spite of the policy of the strong hand, the wide spread investigations by the gendarmerie and the executions there were sabotage actions again and again. At the end of 1941 the gendarmerie was informed that a group of partisans were near to Žabalj (Жабаљ/Zsablya). On January 4, 1942 after a heavy firefight between Hungarian gendarmes, soldiers and partisans 7 Hungarian were wounded and 10 partisans were killed. The Hungarian authorities decided to reinforce the gendarmes with troops of the Hungarian Army and to close a part of the region, the so called Šajkaška (Шајкашка/Sajkásvidék) in order to mop up the resistance. However, the operation soon turned into a massacre and about 2,500 people were killed. This action was extended to Novi Sad (Нови Сад/Újvidék) from January 20, 1942. Next day, the patrols of gendarmes and soldiers scoured selected parts of the town. During the night 20-30 people were executed. On January 22, 1942, leaders of the operation tried to persuade the patrols by rum, promise of plunder, and a false attack to reach “a better result”. During the second day there were massacres in the town. It continued on January 23, 1942 and was stopped only in the evening of that day. More than 800 (according to the Yugoslavian data more than 1,000) people were killed. The action was stopped in the region on January 30, 1942.

On March 9, 1942 a new cabinet led by Miklós Kállay was appointed in Hungary. The new cabinet changed the policy towards the Serbian community in the region. The Kállay-cabinet wanted to reach an understanding with Serbian leaders, however after the events of January, 1942 the fear and the distrust were serious obstacles. The first investigation in connection with the Újvidék “razzia” was started in 1942, but it was stopped by Regent Miklós Horthy in August. There were other trials because of plunder, or – like in the case of Ferenc Bayor – because that some people required ransom from Serbian and Jewish communities. In the autumn of 1943, the renewed investigation of the “razzia” resulted in a trial with 15 defendants – officers of the army and the gendarmerie. Allegedly, the changes in the international politics had an important role in it. However, the four main defendants – Ferenc Feketehalmy-Czeydner, József Grassy, László Deák, and Márton Zöldi – escaped to German territories in January 1944.
During 1944 the resistance became more and more powerful in the occupied territories. The Hungarian administration existed until the beginning of October 1944, but then it collapsed very fast. The Jewish communities couldn’t avoid the tragedy of the Hungarian Holocaust, about 13,000-14,000 victims were taken from this region. One of the first Hungarian transports went from Bačka Topola (Бачка Топола; Bácstopolya) to Auschwitz on April 30, 1944. In October when Soviet troops already reached the region, hundreds of labor servicemen were killed in Crvenka (Црвенка; Cservenka), and in Kiskunhalas. The fate of the Székelys of Bukovina also showed how tragic was this period. About 13,200 Székelys were resettled from Bukovina to Bačka (Bácska) in 1941. There were reports in newspapers and in newsreels. In October, 1944 they had to flee again, they lost their properties and they couldn’t avoid the Yugoslav revenge such as the Hungarian and German population of the region.

The officers who had escaped to German territories, came back after the German occupation of Hungary in March, 1944. At the end of the war they fled again, and they were extradited to Hungary by the Allies. In Hungary they were sentenced by the people’s tribunal, and – according to the international regulation in connection with the war criminals – they were extradited to Yugoslavia. The trial was from October 24 to October 30, 1946 in Novi Sad (Нови Сад/Újvidék). Beside the four officers mentioned above there were five other defendants, Ferenc Szombathelyi, former chief of staff of the Hungarian Army, and a Serbian citizen were among them. All of them were sentenced to death. According to the TANJUG and MTI – Yugoslavian and Hungarian News Agencies – eight of them were executed on November 4, 1946, in Novi Sad (Нови Сад/Újvidék), and one of them – Ferenc Feketehalmy-Czeydner was executed on November 5, 1946, in Žabalj (Жабаљ/Zsablya).

Als Graf István Csáky, Ungarischer Außenminister im Dezember 1940 nach Belgrad reiste, sah es ganz danach aus als gäbe es die Möglichkeit einer friedlichen Lösung der Streitpunkte zwischen Jugoslawien und Ungarn. Gemeinsam mit seinem Jugoslawischen Kollegen, Aleksander Cincar-Marković, unterzeichnete Graf István Csáky am 12. Dezember 1940 einen immerwährenden Freundschaftsvertrag. Der Vertrag wurde von László Bárdossy, Nachfolger von Graf István Csáky – er verstarb am 27. Januar 1941 – und Aleksandar Cincar-Marković am 27. Februar 1941 in Budapest unterzeichnet. In weniger als eineinhalb Monaten hörte Jugoslawien auf zu existieren und die ungarischen Truppen überquerten die im Trianon-Abkommen festgelegten Grenzen.

Am 25. März 1941 schloss sich die jugoslawische Regierung dem Dreimächtepakt an, was jedoch nicht lange währte da zwei Tage später eine neue Regierung die Macht in Belgrad übernahm. Das Dritte Reich entschied daraufhin, Jugoslawien anzugreifen und bat Ungarn um Hilfe. Die ungarische Regierung war jedoch nicht gewillt, Unterstützung zu bieten solange nicht gewisse Konditionen erfüllt waren, von denen eine die Beendigung Jugoslawiens war. Die Diskussionen über eine mögliche Teilnahme Ungarns hatte ein unerwartetes Opfer zur Folge: Am 3. April 1941 begann Ungarns Premierminister, Graf Pál Teleki Selbstmord, László Bárdossy trat seine Nachfolge an. Am 6. April 1941 griff Deutschland Jugoslawien an, woraufhin am 10. April der Unabhängiger Staat Kroatien ausgerufen wurde, und am darauffolgenden Tag die Ungarische Truppen die Ungarisch-Jugoslawische Grenze überquerten.

Trotz Deutscher Versprechungen konnte Ungarn nur Bačka (Bácska), das Baranya-Dreieck und das Komitat Međimurje (Muraköz) besetzen bzw. annektieren, Banat blieb unter deutscher Kontrolle. Mit der Population dieser Gegenden wurde in ganz unterschiedlicher Weise umgegangen. Deutsche besaßen einen besonderen Status und auch Kroaten wurden mit Sorgfalt behandeln. Von Beginn der Belagerung an leisteten viele Serben Widerstand  und viele Tschetniks und Partisanen waren hier am Werk. Während dieser „Pazifikation“ wurden nach ungarischen Angaben 2,300 oder nach jugoslawischen Angaben 3,500 Serben getötet, tausende wurden unter Deutscher Kontrolle ins Serbische Gebiet interniert oder umgesiedelt. Die jüdische Gemeinschaft war aufgrund der ungarischen Führung positiv eingestellt, wurde jedoch sehr rasch enttäuscht. Die Anti-Jüdischen Gesetzten wurden auf die besetzten Gebiete ausgeweitet und hatten von Anfang der Besetzung an Grausamkeiten gegenüber Juden zur Folge.

Trotz der Richtlinien der starken Hand, der weitgestreuten Ermittlungen der Gendarmerie und den Exekutionen gab es wieder und wieder Sabotageaktionen. Ende 1941 wurde die Gendermarie darüber informiert, dass eine Gruppe Partisanen sich in der Nähe von Žabalj (Жабаљ/Zsablya) aufhielt. Am 4. Januar 1942, nach starkem Feuergefecht zwischen Ungarischen Gendarmen, Soldaten und Partisanen, wurden 7 Ungarn verletzt und 10 Partisanen getötet. Die ungarischen Behörden kamen zu dem Entschluss, die Gendarmen mit Truppen der ungarischen Armee zu verstärken und einen Teil der Region, das sogenannte Šajkaška (Шајкашка/Sajkásvidék) Gebiet, zu schließen und die dort aufkommenden Widerstände auszulöschen. Allerdings endete die Operation rasch in einem Massaker in dem an die 2,500 Menschen getötet wurden. Diese Handlungen wurden von 20. Januar 1942 an auf Novi Sad (Нови Сад/Újvidék) ausgeweitet. Am darauffolgenden Tag machten sich Patrouillen von Gendarmen und Soldaten über ausgewählte Teile der Stadt her. Während dieser Nacht wurden 20 bis 30 Menschen hingerichtet. Am 22. Januar 1942 versuchten Leiter der Operation die Patrouillen mittels Rum, angeblicher Plünderungen und eines falschen Angriffs zu einem „besseres Resultat” zu überreden. Während des zweiten Tages gab es Massaker in der Stadt. Dies wurde auch am 23. Januar 1942 fortgeführt und wurden erst am Ende dieses Tages beendet. Mehr als 800 (nach Jugoslawischen Angaben mehr als 1,000) Menschen wurden getötet. Die Aktion in dieser Region wurde am 30. Januar 1942 gestoppt.

Am 9. März 1942 wurde in Ungarn ein neues Kabinet unter der Führung von Miklós Kállay eingerichtet. Das neue Kabinet änderte die Richtlinien gegenüber der Serbischen Gemeinschaft in der Region und es wollte ein Übereinkommen mit den Serbischen Anführern erreichen. Nach den Ereignissen im Januar 1942 waren die Angst und das Misstrauen jedoch ernsthafte Hindernisse. Die ersten Nachforschungen in Bezug auf die Újvidék “Razzia” wurden 1942 gestartet, wurden aber von Regent Miklós Horthy im August bereits wieder beendet. Es gab weitere Verfahren bezüglich Plündereien, oder wie im Fall von Ferenc Bayor, weil einige Leute Lösegelder von Serbischen und Jüdischen Gemeinschaften gefordert hatten. Im Herbst 1943 resultierte die Neuaufnahme der Ermittlungen rund um die „Razzia“ in einem Verfahren mit 15 Angeklagten: Offiziere der Arme und der Gendarmerie. Angeblich hatten die Veränderungen der internationalen Politik eine entscheidende Rolle hierbei. Es gelang den vier Hauptangeklagten, Ferenc Feketehalmy-Czeydner, József Grassy, László Deák, and Márton Zöldi, im Januar 1944 in Deutsches Gebiet zu flüchten.
Während 1944 wurde der Widerstand in den besetzten Gebieten immer und immer Größer. Die ungarische Administration hatte weiterhin bis Anfang Oktober 1944 bestand, brach dann aber sehr rasch in sich zusammen. Die jüdische Gemeinschaft konnte die Tragödie des ungarischen Holocausts nicht verhindern, etwa 13,000-14,000 Opfer stammten aus dieser Region. Einer der ersten ungarischen Transporte führte am 30. April 1944 von Bačka Topola (Бачка Топола; Bácstopolya) nach Auschwitz. Als im Oktober Sowjetische Truppen bereits das Gebiet erreicht hatten, wurden hunderte Zwangsarbeiter in Crvenka (Црвенка; Cservenka), und in Kiskunhalas ermordet. Das Schicksal von Székelys of Bukovina zeigt ebenfalls wie tragisch sich diese Periode gestaltete. Um die 13,200 Szekler wurden 1941 von Bukovina nach Bačka (Bácska) umgesiedelt, Zeitungen und Wochenschauen berichteten darüber. Im Oktober 1944 mussten sie erneut fliehen und verloren dabei ihr Eigentum. Sie konnten die jugoslawische Rache ebenso wenig umgehen wie es die ungarische und deutsche Bevölkerung der Region tun konnte.

Nach der deutschen Besetzung Ungarns kehrten die nach Deutschland geflohenen Offiziere im März 1944 wieder nach Ungarn zurück. Am Ende des Krieges flohen sie erneut, wurden aber von den Alliierten an Ungarn ausgeliefert. Sie wurden in Ungarn vom Völkertribunal verurteilt und – entsprechend der internationalen Richtlinien in Verbindung mit Kriegsverbrechen – nach Jugoslawien ausgeliefert. Der Prozess fand vom 24. bis 30. Oktober 1946 in Novi Sad (Нови Сад/Újvidék) statt. Neben den vier zuvor erwähnten Offizieren gab es weitere fünf Angeklagte, darunter auch Ferenc Szombathelyi, ehemaliger Stabschef der ungarischen Armee, und ein serbischer Staatsangehöriger. Alle wurden zum Tode verurteilt. TANJUG und dem MTI zufolge, jugoslawische und ungarische Nachrichtenagenturen, wurden acht von ihnen am 4. November 1946 in Novi Sad (Нови Сад/Újvidék), und einer von ihnen, Ferenc Feketehalmy-Czeydner am 5. November 1946 in Žabalj (Жабаљ/Zsablya) hingerichtet.

Alkotók / Creators / Bildner:

Szabó Ervin Könyvtár
HM Hadtörténeti Múzeum és Intézet
Holokauszt Emlékközpont
Иsтoриjsки Арxiв Грaдa Нoвoг Saдa/Istorijski Arhiv Grada Novog Sada
Културно-образовни центар “Турзо Лајош” – Градски музеј Сента/Kulturno-obrazovni centar “Thurzó Lajos” – Gradski muzej Senta
Myзej Вojвoдиne, Нoвi Saд/Muzej Vojvodine, Novi Sad
Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár

Nyomda / Printing Work / Druckwerk: Gabbiano Print Kft.

View Larger Map
Kategória:Uncategorized Tagged: Újvidék massacre, Délvidék, Exhibition ]]> https://bhiweb.wordpress.com/2012/02/11/20120311/feed/ 0 michaelcsato 4015text 9813-2text 17433text https://bhiweb.wordpress.com/2012/02/08/20120222/ https://bhiweb.wordpress.com/2012/02/08/20120222/#comments Wed, 08 Feb 2012 22:38:25 +0000 michaelcsato http://bhiweb.wordpress.com/?p=2083 ]]> Az Osztrák Kulturális Fórum,
a Munkaszolgálatosok Országos Egyesülete és
a Budapesti Holokauszt Intézet
tisztelettel meghívja Önt, kedves kísérőjét, érdeklődő barátait

Kutatás a magyar zsidó munkaszolgálatos áldozatok sírja után.
A rohonci emlékhely című előadásra.

Vendégeink: Horst Horváth (RE.F.U.G.I.U.S. Alapítvány),
Eva Schwarzmayer és Andreas Lehner.

Időpontja: 2012. február 22. szerda, du. 15 óra.
Helyszíne: az Osztrák Kulturális Fórum szalonja
Budapest, Andrássy út 43. II. emelet. Kapukód: 22

Megtisztelő részvételére számítunk!

Köszönet az Osztrák Kulturális Fórumnak a terem rendelkezésre bocsátásáért.

                   Sessler György                             Dr. Nuber István CSc.

MUSZOE elnöke                                  BHI igazgatója

Meghívó (JPG) (PDF)

The Austrian Cultural Forum,
the National Association of Former Labour  Battalion Conscripts (MUSZOE), and
the Budapest Holocaust Institute
Cordially invite you, your friends to the lecture titled

Research of the Graves of the Hungarian Jewish Labor Servicemen Victims. The Rohonc/Rechnitz Memorial Place.

Guests: Horst Horváth (RE.F.U.G.I.U.S. Foundation),
Eva Schwarzmayer and Andreas Lehner.

Date: Wednesday, February 22, 2012, 3 pm
Location: the salon of the Austrian Cultural Forum
Budapest, 43. Andrássy Road, second floor.
Door phone code: 22

We hope to have the pleasure to welcome you there.

Thanks to the Austrian Cultural Forum for the salon.

              György Sessler                                  Dr. István Nuber CSc.

President of the MUSZOE                              Director of the BHI

Invitation Card (JPG) (PDF)

Das Österreichische Kulturforum,
die Nationale Vereinigung ehemaliger Zwangsarbeiter (MUSZOE), sowie das Budapester Holocaust Institut (BHI)
Lädt Sie und ihre Freunde herzlichst dazu ein, an folgendem Vortrag teilzunehmen:

Forschungsarbeit über die Gräber der Opfer ungarish-jüdischen Zwangsarbeiter. Die Rohonc Gedenkstätte.

Gäste: Horst Horváth (RE.F.U.G.I.U.S. Verein),
Eva Schwarzmayer und Andreas Lehner.

Datum: Mittwoch, 22. Februar 2012, 15 Uhr
Ort: Salon des Österreichischen Kulturforums
Budapest, Andrássy Straße 43, zweiter Stock. Türcode: 22

Wir hoffen das Vergnügen zu haben, Sie dabei begrüßen zu dürfen.

Vielen Dank an das Österreichische Kulturforum für die Bereitstellung dieses einzigartigen Salons.

                          György Sessler                    Dr. István Nuber CSc

Präsident des MUSZOE                    Direktor des BHI

Einladung (JPG) (PDF)

A fényképek forrása / The source of the images / Quelle der Photos

Ayşe Gül Altınay:

Ki a genocídiumban a túlélő? Az iszlamizált örmény túlélők történeteinek elhallgatása a mai Törökországban

című angol nyelvű előadására

2012. február 23-án csütörtökön 17.30-kor
Helyszín: CEU, 1051 Budapest, Nador utca 9. Monument Building, 2. emelet 201.

Ismeretlen számú fiatal örmény élte túl az 1915-ös genocídiumot, mint török családok adoptált fiai és lányai. Kevesebben mint feleségek, és kivételes esetben, mint férjek. Míg jónéhány túlélő, különösen a fiatal férfiak később csatlakoztak családjukhoz, vagy jótékonysági intézmények fogadták be őket, addig mások életük hátra levő részét, mint “muzulmának” élték le török, kurd vagy arab neveket felvéve. A történetírásból eddig vagy teljesen hiányzott ezeknek a túlélőknek a története vagy trivializált formában jelent meg. Az előadás bemutatja ennek a hosszú elhallgatásnak és a kortárs politikai és tudományos vitákban megjelenésének a következményeit és felteszi a kérdést, hogy ki a “túlélő” a genocídiumról szóló szakirodalomban.

Ayşe Gül Ph.D.-jét kultúrális antropológiából szerezte a Duke Egyetemen, és a Sabancı Egyetemen tanít 2001 óta. Kutatási területe: militarizmus, nacionalizmus, erőszak, társadalmi nemek és szexualitás. Művei: The Myth of the Military-Nation: Militarism, Gender and Education (Palgrave Macmillan, 2004); Violence Against Women in Turkey: A Nationwide Survey Yeşim Arat-tal közösen, Punto, 2009); işte böyle güzelim… (női történetek a szexualitásukról Hülya Adakkal, Esin Düzelle és Nilgün Bayraktarral közösen, Sel, 2008), Torunlar (muzulmán unokák történetei áttért örmény nagyszülökkel) Fethiye Çetinnel, Metis, 2009, második kiadás 2010; franciául Les Petits-enfants, ford. Célin Vuraler, Arles: Actes Sud, 2011; örményül: Torner, ford.. Lilit Gasparyan and Tigran Mets Hratarakchatun, Yerevan: Targqnutyun, 2011).

The Department of Gender Studies
Gender and Women’s History Section of Hungarian Historical Society
cordially invites you to

Who is a survivor in a genocide?
The Gendered Silencing of Islamized Armenian Survivors in Turkey

A public lecture in the framework of CEU-Sabanci Joint Academic Initiative
by
Ayşe Gül Altınay
Asssistant Professor
Sabanci University, Istanbul

An unknown number of young Armenians survived the massacres of 1915 as adopted daughters and sons of Muslim families. Fewer others became wives and, in exceptional cases, husbands. While some of these survivors (particularly young men) re-united with their families or relatives in later years, or were taken into orphanages by missionaries and relief workers, many others lived the rest of their lives as “Muslims,” taking on Turkish, Kurdish, or Arabic names. Until recently, the stories of these survivors have been silenced, either in the form of total erasure or of serious trivialization by all historiographies. The presentation discusses the implications of both this long silence and the recent forms of unsilencing for contemporary academic and political debates and asks questions about the category of  “the survivor” in genocide scholarship.

February 23, 2012, 5.30 pm, 201 Room, Monument Building 2nd Floor, Nador utca 9.

Ayşe Gül Altınay received her Ph.D. in Cultural Anthropology from Duke University. Her research and writing have focused on militarism, nationalism, violence, gender, and sexuality. She is the author of The Myth of the Military-Nation: Militarism, Gender and Education (Palgrave Macmillan, 2004); co-author of Violence Against Women in Turkey: A Nationwide Survey (with Yeşim Arat, Punto, 2009), and Torunlar (based on Muslim grandchildren’s narratives of their converted Armenian grandparents, with Fethiye Çetin, Metis, 2009, second edition 2010; French translation Les Petits-enfants, trans. Célin Vuraler, Arles: Actes Sud, 2011; Armenian translation: Torner, trans. Lilit Gasparyan and Tigran Mets Hratarakchatun, Yerevan: Targqnutyun, 2011); Her co-authored book with Yeşim Arat, Türkiye’de Kadına Yönelik Şiddet (Violence Against Women in Turkey) was awarded the 2008 PEN Duygu Asena Award.

Die Abteilung für Gender Studies
Sektion für Gender und Frauengeschichte der Ungarischen Historiker Gesellschaft
lädt Sie herzlichst ein, an folgender Veranstaltung teilzunehmen:

Wer ist Überlebender eines Genozids ?
Das geschlechtliche Totschweigen Islamierter Überlebender Armeniens in der Türkei
Eine öffentliche Vorlesung im Rahmen der CEU-Sabanci Joint Academic Initiative
von
Ayşe Gül Altınay
Assistierender Professor
Sabanci Universität, Istanbul

Eine unbekannte Anzahl junger Armenier überlebte das Massaker von 1915 in Form adoptierter Töchter und Söhne muslimischer Familien. Wenige andere wurden Ehefrauen und in Ausnahmefällen Ehemänner. Während viele dieser Überlebenden (insbesondere junge Männer) sich mit ihren Familien oder Verwandten wiedervereinigten, oder von Missionaren und der Fürsorge in Waisenhäuser gebracht wurden, lebten viele Andere den Rest ihres Lebens als „Muslime“ und nahmen entweder Türkische, Kurdische oder Arabische Namen an. Bis vor kurzen wurden die Geschichten dieser Überlebenden totgeschwiegen, entweder durch totale Missachtung oder Verharmlosung durch gänzliche Historiographie. Die Vorlesung behandelt die Folge dieses langen Schweigens und zum anderen die jüngsten Formen des Ent-schweigens für zeitgenössische Debatten im akademischen und politischen Umfeld. Es werden Fragen über die Kategorisierung „Überlebender“ im Wissenschaftsfeld des Genozids aufgeworfen.

23. Februar 2012, 17:30 Uhr, Raum 201, im 2. Stock des Monument Gebäudes, Nador Straße 9.

Ayşe Gül Altınay erwarb ihren Ph.D. in Kulturantropologie an der Duke Universität. Ihre Forschung und Publikationen befassten sich hauptsächlich mit Militarismus, Nationalismus, Gewalt, Geschlecht und Sexualität. Sie ist Authorin des Buches The Myth of the Military-Nation: Militarism, Gender and Education (Palgrave Macmillan, 2004); Koautorin von Violence Against Women in Turkey: A Nationwide Survey (mit Yeşim Arat, Punto, 2009), und Torunlar (Auf Grundlage von Erzählungen muslimischer Enkelkinder von deren konvertierten armenischen Großeltern, mit Fethiye Çetin, Metis, 2009, zweite Edition 2010; Französische Übersetzung Les Petits-enfants, trans. Célin Vuraler, Arles: Actes Sud, 2011; Armenische Übersetzung: Torner, trans. Lilit Gasparyan und Tigran Mets Hratarakchatun, Yerevan: Targqnutyun, 2011); Ihr mit verfasstes Buch mit Yeşim Arat, Türkiye’de Kadına Yönelik Şiddet (Gewalt gegenüber Frauen in der Türkei) wurde 2008 mit dem PEN Duygu Asena Award ausgezeichnet.

17.01.2012., 10 a.m., Hungarian National Museum: opening of the Raoul Wallenberg Memorial Exhibition.

17.01.2012, 10 Uhr, Ungarisches Nationalmuseum: Eröffnung der Raoul Wallenberg Gedenk-Ausstellung.

2012.01.17., 13:00, Benczúr utca 16.: emlékezés Raoul Wallenbergre.

17.01.2012., 1 p.m., 16 Benczúr Street: commemoration on Raoul Wallenberg.

17.01.2012, 13 Uhr, Benczúr Straße 16: Gedenkfeier zu Ehren Raoul Wallenbergs.

2012.01.17., 18:00, Pozsonyi utca és Wallenberg utca sarok: emlékezés Raoul Wallenbergre.

17.01.2012., 6 p.m., at the corner of Pozsonyi Street and Wallenberg Street: commemoration on Raoul Wallenberg.

17.01.2012, 18 Uhr, Gedenkfeier zu Ehren Raoul Wallenbergs an der Ecke Pozsonyi Straße und Wallenberg Straße.

2012.01.18., 10:00, Dohány utcai zsinagóga: emlékezés a budapesti gettó felszabadulásának 67. évfordulójára.

18.01.2012., 10 a.m., Dohány Streer Synagogue: commemoration on the 67. anniversary of the liberation of the Budapest Ghetto.

18.01.2012, 10 Uhr, Dohány Streer Synagoge: Gedenkfeier zu Ehren des 67. Jubiläum der Befreiung des Budapester Ghettos.

2012.01.19., 17:00, Klauzál tér 13.: Csapody Tamás bori munkaszolgálatról készült monográfiájának bemutatója.

19.01.2012., 5 p.m., 13 Klauzál Square: presentation of the monography of Tamás Csapody on the labour servicemen in Bor.

19.01.2012, 17 Uhr, Klauzál Platz 13: Buchpräsentation der Monografie Tamás Csapodys über die Zwangsarbeiter in Bor.

2012.01.20., 10:00, Holokauszt Emlékközpont: Emlékülés, emléktábla avatás és kiállításmegnyitó az újvidéki “razzia” 70. évfordulóján.

20.01.2012., 10 a.m., Holocaust Memorial Center: memorial conference, inauguration of memorial plaque and opening of exhibition on the 70. anniversary of the Újvidék “razzia”.

20.01.2012, 10 Uhr, Holocaust Memorial Center: Gedenkveranstaltung, Einweihung der Gedenktafel und Eröffnung der Ausstellung in Gedenken an den 70. Jubiläum der Újvidék „Razzia”.

25.01.2012., 3 p.m., Hungarian Jewish Museum: the visit of the Budapest Holocaust Institute in the Hungarian Jewish Museum.

25.01.2012., 3 p.m., Hungarian Jewish Museum: the visit of the Budapest Holocaust Institute in the Hungarian Jewish Museum.

25.01.2012, 15 Uhr, Jüdisches Museum Ungarns: Besuch des Budapester Holocaust Insituts im Jüdischen Museum Ungarns.

2012.01.26., 17:00, Magyar Zsidó Múzeum: emlékezés Jane Hainingre.

26.01.2012., 5 p.m., Hungarian Jewish Museum: commemoration on Jane Haining.

26.01.2012, 17 Uhr, Jüdisches Museum Ungarns: Gedenkfeier zu Ehren Jane Hainings.

2012.01.27., 11:00, Holokauszt Emlékközpont: megemlékezés az ENSZ Nemzetközi Holokauszt Emléknapján, a megújult vagonkiállítás megnyitója.

27.01.2012., 11 a.m., Holocaust Memorial Center: commemoration on the UN International Holocaust Memorial Day, and the opening of the renewed Wagon Exhibition.

27.01.2012, 11 Uhr, Holocaust Memorial Center: Gedenkfeier zu Ehren des internationalen Holocaust-Gedenktages der UN und die Eröffnung der Erneuerten Wagon-Ausstellung.

a Holokauszt Emlékközpont és a Budapesti Holokauszt Intézet

tisztelettel meghívja Önt, kedves kísérőjét, érdeklődő barátait

Dr. Peremiczky Szilvia igazgató vezetésével a Magyar Zsidó Múzeumba.

Időpontja: 2012. január 25. szerda, 15 óra.
Helyszíne: Magyar Zsidó Múzeum, Budapest VII. Dohány utca 2.

Találkozó 14:15-kor a Múzeum előtt. Pontos megjelenést kérünk.

Megtisztelő részvételére számítunk!

Sessler György                 Dr. Nuber István CSc

MUSZOE elnöke                          BHI igazgatója

Köszönet a Magyar Zsidó Múzeumnak az egyedülálló lehetőségért!

Meghívó (JPG) (PDF)

The Austrian Cultural Forum, the National Association of Former Labour  Battalion Conscripts (MUSZOE), the Holocaust Memorial Center and the Budapest Holocaust Institute
Cordially invite you, your friends to

A Visit in the Hungarian Jewish Museum
Guided by Dr. Szilvia Peremiczky,
Director of the Hungarian Jewish Museum,

Date: Wednesday, January 25, 2012, 3 pm
Location: Hungarian Jewish Museum, Budapest, District 7., 2. Dohány Street

We will meet in front of the Museum at 2:45 pm. Please, be punctual.

We hope to have the pleasure to welcome you there.

György Sessler                          Dr. István Nuber CSc.
President of the MUSZOE                     Director of the BHI

Thanks to the Hungarian Jewish Museum for the unique possibility.

Invitation Card (JPG) (PDF)

Das Österreichische Kulturforum, die Nationale Vereinigung ehemaliger Zwangsarbeiter (MUSZOE), das Holocaust Gedenk Zentrum sowie das Budapester Holocaust Institut

Lädt Sie und ihre Freunde herzlichst dazu ein, an folgender Veranstaltung teilzunehmen:

Ein Besuch des Jüdischen Museums Ungarns
unter der Führung von Dr. Szilvia Peremiczky,
Direktorin des Jüdischen Museums Ungarns,

Datum: Mittwoch, 25. Januar 2012, 15 Uhr
Ort: Jüdisches Museum Ungarn, Budapest, 7. Bezirk, Dohány Straße 2

Wir werden un sum 14:45 Uhr von dem Museum treffen. Bitte seien sie pünktlich.

Wir hoffen das Vergnügen zu haben, Sie dabei begrüßen zu dürfen.

          György Sessler                             Dr. István Nuber CSc.

Präsident des MUSZOE                    Direktor des BHI

Vielen Dank an das Ungarische Jüdische Museum für diese einzigartige Gelegenheit.

Einladung (JPG) (PDF)

M E G H Í V Ó

Szeretném Önt tisztelettel meghívni a bori

munkaszolgálatról írt könyvem bemutatójára, amely

a Vince Kiadó gondozásában

Bori munkaszolgálatosok

(Fejezetek a bori munkaszolgálat történetéből)

címmel jelent meg és a

Vince Kiadó könyvesboltjában (1072 Budapest, Klauzál

tér 13.) kerül bemutatásra

2012. január 19-én, csütörtökön 17 órakor.

A könyvről

a Vince Kiadó igazgatójának, Gál Katalinnak köszöntőjét

követően

Bencsik Péter történész, a kötet szerkesztője beszélget

György Péter esztétával

Kovács József orvossal

és a Szerzővel.

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK

A Vince Kiadó könyvesboltja (Klauzál 13. könyvesbolt és kortárs galéria) a Dob utca és Klauzál tér sarkán található. Tömegközlekedési eszközzel közvetlenül nem elérhető. Az Astoria–Blaha Lujza tér–Opera metró illetőleg földalatti megállók által határolt területen található. A legközelebbi trolibusz megálló a 74-es trolibusz útvonalán lévő Nyár utcai megálló, a legközelebbi villamos megálló a 4-es és 6-os villamos Wesselényi utcai megállójánál található. Autóval a Károly körútról az egyirányú Dob utcán át az Erzsébet körút felé haladva lehet megközelíteni (parkolási lehetőség a Kazinczy utca és Klauzál tér között, a Dob utca két oldalán /ha éppen van hely/). A könyvbemutató során szeretném átadni a tiszteletpéldányokat illetőleg a könyv a helyszínen 20 százalékos kedvezménnyel megvásárolható. A beszélgetést követően borral, ásványvízzel és pogácsával látjuk vendégül a megjelenteket. Szeretettel és tisztelettel hívom és várom Önt és családját!

[PDF]

In November we reported on the issue of three books, and now we are glad to report on a new one. Let us forward you the invitaton card of Tamás Csapody’s book presentation. This monography is the result of many years of hard work, and hopefully many people will read it:

I N V I T A T I O N

I would like to cordially invite you to the presentation

of

my book on the labour service in Bor

which was published by

the Vince Publisher House

and its title is

Labour Servicemen at Bor

(Chapters from the History of the Bor Labour Camp)

the book presentation will be held

in the bookshop of the Vince Publisher House

1072 Budapest, 13 Klauzál Square

Thursday, January 19, 2012, 5 p.m.

After the welcome speech of Katalin Gál

Director of the Vince Publisher House

Bencsik Péter, Historian, the editor of the book talks to

Péter György, Aesthete

József Kovács, Doctor

and the Author

about the book.

Further Information

The Book Shop of the Vince Publisher House (Klauzál 13. Bookshop and Art Gallery) is at the corner of the Dob Street and Klauzál Square. It isn’t available by public transport directly. It is located in the area bordered by the Astoria – Blaha Lujza Square – Opera underground stations. The nearest trolleybus station is Nyár utca station of trolleybus route 74, the nearest tram station is Wesselényi Street station of tram no. 4 and no. 6. By car you can approach the shop through the Dob Street (one way street) from the Károly Ring Road to the Erzsébet Ring Road (you can park on the two sides of the Dob Street between the Kazinczy Street and Klauzál Square /if there is free place there/. In the course of the presentation I will hand the complimentary copies over. If you buy the book on this event you receive a 20% discount off. After the talking you are welcome for a glass of wine, mineral water or and for cake. I cordially invite and wait for you and your family!

Summary of the book

Im November berichteten wir von Veröffentlichung dreier Bücher, und sind froh, über ein weiteres berichten zu dürfen. Lassen Sie uns die Einladung zur Buch-Präsentation von Tamás Csapody’s Buch weiterleiten. Diese Monografie ist das Ergebnis jahrelanger harter Arbeit und wird hoffentlich viele Leser erreichen:

E I N L A D U N G

Ich möchte Sie herzlichst dazu einladen

der Präsentation

meines Buchs über die Zwangsarbeit in Bor,

veröffentlicht von

Vince Publisher House,

und seinem Titel

Labour Servicemen at Bor

(Kapitel der Geschichte des Arbeitslagers von Bor)

beizuwohnen

Die Buchpräsentation wird in der Buchhandlung des

Vince Publisher House abgehalten in

Klauzál Platz 13, 1072 Budapest,

abgehalten.

Donnerstag, dem 19. Januar 2012, 17 Uhr

Nach der Willkommensrede von Katalin Gál

Direktorin des Vince Publisher House

wird Péter Bencsik, Historiker und Lektor des Buches im Gespräch sein, mit

Péter György, Ästhet

József Kovács, Arzt

und der Author.

Weitere Informationen:

Die Buchhandlung des Vince Publisher House (Klauzál 13. Buchhandlung und Kunstgalerie) befindet sich an der Ecke der Dob Straße und des Klauzál Platzes. Sie ist nicht direkt durch öffentlichen Verkehr zu erreichen. Sie befindet im Gebiet, eingeschlossen zwischen den U-Bahn-Stationen von Astoria – Blaha Lujza Platz – Oper. The die nächste Busstation ist Nyár Straße der Linie 74, die näheste Straßenbahnstation der Linien 4 und 6 befindet sich bei Wesselényi Straße. Mit dem Auto können sie die Buchhandlung über die Dob Straße (Einbahnstraße) erreichen, indem sie von der Károly Ringstraße zur Erzsébet Ringstraße fahren (Sie können an beiden Seiten der Dob Straße zwischen Kazinczy Straße und Klauzál Platz parken, sofern freie Parkplätze vorhanden sind. Während der Veranstaltung werde ich die freien Exemplare verteilen. Wenn Sie das Buch bei dieser Veranstaltung kaufen, erhalten sie 20% Ermäßigung. Nach den Gesprächen heiße ich Sie willkommen zu einem Glas Wein, Mineralwasser oder zu Kuchen. Ich lade sie herzlich ein und erwarte Sie und Ihre Familien.

Zusammenfassung des Buches

(Német fordítás/German translation/Deutsche Übersetzung: Johannes Pilz)

Szabolcs Szita: With Raoul Wallenbeg to Moscow – The Life of Vilmos Langfelder and the Story of his Family. Wallenberg-booklets VI. Aura Kiadó, Budapest, 2011.

Szabolcs Szita: Nach Moskau mit Raoul Wallenberg ­­– Das Leben des Vilmos Langfelder und die Geschichte seiner Familie. Wallenberg-Broschüren VI. Aura Kiadó, Budapest, 2011.

Szabolcs Szita:

ISBN: 978-963-7913-41-9

Nyelv/Language/Sprache: magyar/Hungarian/Ungarisch

Ár/Price/Preis: 2.900 Ft

Botos János: Ez a kifosztás lesz a végső!? Az 1938-1945 között elkobzott magyar zsidó vagyonok értéke. Scripta Iudaica 4. ATTRAKTOR, Máriabesnyő, 2011.

János Botos: Will this sack be the last? The value of the Hungarian Jewish properties confiscated between 1938-1945. Scripta Iudaica 4. ATTRAKTOR, Máriabesnyő, 2011.

János Botos: Wird  dieser Sack der letzte sein? Der Wert von beschlagnahmtem ungarisch-jüdischen Eigentums zwischen 1938-1945. Scripta Iudaica 4. ATTRAKTOR, Máriabesnyő, 2011.

ISBN: 978-963-9857-83-4

Nyelv/Language/Sprache: magyar/Hungarian/Ungarisch

Ár/Price/Preis: 2.400 Ft

Könyvbemutató/Book presentation/Buchpräsentation: 2011. november 16./November 16, 2011/16. November 2011.

Szécsényi András: Kőbe zárt emlékezet. Holokauszt emlékművek a Kárpát-medencében. Páva könyvek 4. 2011.

András Szécsényi: Memories in Stone. Holocaust Memorials in the Carpathian Basin. Páva Books 4. 2011.

András Szécsényi: Erinnerungen in Stein. Holocaust Gedenkstätten im Karpatenbecken. Páva Bücher 4. 2011.

Nyelv/Language/Sprache: magyar, angol/Hungarian, English/Ungarisch, Englisch

Ár/Price/Preis: 2.500 Ft

Prof. Herwig Hösele, a Zukunftsfonds der Republik Österreich főtitkárának

A Zukunftsfond feladatai, tevékenysége

című előadására.

Időpontja: 2011. december 7., du. 15 óra.

Helyszíne: Osztrák Kulturális Fórum szalonja.

Budapest VI. Andrássy út 43. II. emelet.

Kapukód: 22

Az épületben a lift működik!

Megtisztelő részvételére számítunk!

Köszönet az Osztrák Kulturális Fórumnak az unikális szalon rendelkezésre bocsátásáért.

       Sessler György                                  Prof. Dr. Szita Szabolcs

MUSZOE elnöke                                       BHI főigazgatója

Meghívó (JPG, PDF)

The Austrian Cultural Forum, the National Association of Former Labour  Battalion Conscripts (MUSZOE),and the Budapest Holocaust Institute

Cordially invite you, your friends to the lecture of

Prof. Herwig Hösele, Secretary General, Zukunftsfonds der Republik Österreich

(The Future Fund of the Republic of Austria)

Tasks and Activities of the Zukunftsfonds

Date: December 7, 2011, 3 pm

Location: the salon of the Austrian Cultural Forum

Budapest, District 6., 43. Andrássy Road, second floor

Door phone code: 22

There is an elevator in the building!

We hope to have the pleasure to welcome you there.

Thanks to the Austrian Cultural Forum for the unique salon

György Sessler                             Prof. Dr. Szabolcs Szita

President of the MUSZOE            Director General of the BHI

Invitation card (JPG, PDF)

Das Österreichische Kulturforum, die Nationale Vereinigung Ehemaliger Zwangsarbeiter (MUSZOE) sowie das Budapester Holocaust Institut (BHI)

Lädt Sie und ihre Freunde herzlichst dazu ein, an folgendem Vortrag teilzunehmen:

Prof. Herwig Hösele, Generalsekretär, Zukunftsfonds der Republik Österreich

Aufgaben und Aktivitäten des Zukunftsfonds

Datum: 7. Dezember 2011, 15 Uhr

Ort: Salon des Österreichischen Kulturforums

Budapest, 6. Bezirk, Andrássy Straße 43, zweiter Stock

Türcode: 22

Ein Aufzug befindet sich im Gebäude!

Wir hoffen das Vergnügen zu haben, Sie dabei begrüßen zu dürfen.

Vielen Dank an das Österreichische Kulturforum für die Bereitstellung dieses einzigartigen Salons.

                        György Sessler                           Prof. Dr. Szabolcs Szita

                          Präsident des MUSZOE          Generaldirektor des BHI

Einladung (JPG, PDF)

View Larger Map

világszerte elismert holokausztkutató, politológus, történész

Szülei, Ábrahám Lajos (Itzik Leib) és Katz Eszter rövid ideig Bukarestben éltek, itt született 1922. december 20-án, Ábrahám Adolf néven. Hamarosan visszaköltöztek Désre (Dej), ahol a zsidó elemi iskolában, illetve a „Petru Rares” gimnáziumban végezte tanulmányait, szülei rábeszélésére egy műbútorasztalos műhelyben is dolgozott.

A második bécsi döntés következtében Dést is visszacsatolták a Magyar Királysághoz, az ottani zsidó közösség áldozatává vált a magyarországi vészkorszaknak. Szüleit, testvéreit, számos ismerősét deportálták, megölték. A 21 éves fiatal  1943. október 4-én ukrajnai munkaszolgálatra, a X/2-es munkaszolgálatos századba vonult be. Innen 1944. december közepén négy társával megszökött, egy ideig Novák István  gazda és családja bújtatta őket. A felszabadulás után, 1945.  elején szovjet hadifogolytáborba került, ahonnan egy zsidó elhárító tiszt segítségével, többedmagával sikerült megszöknie. Hazatérve leérettségizett, majd Magyarországon és Ausztrián keresztül Németország amerikai megszállási övezetébe ment, ahol a Joint és az UNRRA alkalmazásában állt. Németországot 1947 decemberében hagyta el.

Az Egyesült Államokba 1948 januárjában érkezett meg. A CUNY (City University of New York) City College-ban 1949-ben doktorált, majd a New School for Social Researchön (ma New School University) 1952-ben PhD-fokozatot szerzett. Mennyasszonyával, a vegyészmérnök végzettségű Elizabeth-tel 1954. december 15-én házasodtak össze, két fiúk született. Összehasonlító politikatudományt tanított a CUNY-n 1956-tól 1992-es nyugdíjba vonulásáig. A jeruzsálemi Jad Vasem 1953-as megalakítása után az elsők között kapcsolódott be egy kutatási programba a New York-i YIVO Institute for Jewish Studies nevű szervezettel együtt. Ekkortól gyűjtötte, kutatta a magyarországi holokauszt forrásait. Hatvannál több könyvet írt, értékes tanulmányok százait tette közzé.

Az 1981-ben megjelent The Politics of Genocide. The Holocaust in Hungary. című kétkötetes könyvét 1988-ban adták ki magyar nyelven (A magyar Holocaust címen), azóta is alapmű a téma kutatói számára. Bővített, átdolgozott változata 1994-ben jelent meg az Egyesült Államokban, 1997-ben Magyarországon. Munkásságáért 1995 novemberében a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki, 2004-ben a Magyar Tudományos Akadémia „Tudomány a Társadalomért” akadémiai díjat kapta meg.

Magyarországi látogatása lehetőséget nyújt, hogy továbbra is fáradhatatlan munkásságának elismeréseként a Holokauszt Emlékközpont új információs központját Randolph L. Braham Tékának nevezzük el, illetve intézményünkben vehesse át a Magyar Köztársaság kitüntetését.

Legfontosabb művei magyar nyelven:

A magyar Holocaust. I-II. Gondolat Kiadó, 1988.

A magyarországi háborús munkaszolgálat. Túlélők visszaemlékezései. Budapest, 1996.

A népirtás politikája. A Holocaust Magyarországon. I-II., Belvárosi Könyvkiadó, Budapest, 1997.

Román nacionalisták és a holocaust. Múlt és Jövő Kiadó, 1998.

Tanulmányok a holokausztról. I-V., 2001-2011.

A holokauszt. Válogatott tanulmányok. Láng Kiadó, 2002.

A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája. 1-3. Park Kiadó, 2007.

Az észak-erdélyi holokauszt földrajzi enciklopédiája. Koinónia, 2008.

A magyarországi holokauszt bibliográfiája. Park Könyvkiadó, 2010.

Egy hosszabb cikk Randolph L. Braham életéről

***

Professor Emeritus Dr. Randolph Louis Braham

Political scientist, historian, Internationally renowned scholar of the Holocaust in Hungary

Randolph Louis Braham (his birth name: Adolf Ábrahám) was born in Bucharest on December 20, 1922, where his parents, Lajos Ábrahám (Itzik Leib) and Esther Katz lived for a short time. The family later moved back to their hometown Dés (Dej), where Adolf attended the Jewish elementary school, and the Petru Rares secondary school. Besides, on the advice of his father, he became a carpenter’s apprentice. Dés is located in Northern Transylvania, which was re-annexed by the Hungarian Kingdom following the Second Vienna Award in 1940. Consequently, the Jewish community of Dés fell victim to the Holocaust in Hungary. Randolph L. Braham’s parents, his siblings and many of his friends were deported to and murdered in the Auschwitz-Birkenau extermination camp.

At the age of 21, Randolph L. Braham was drafted for labor service. He served in Labor Service Company X/2 from October 4, 1943 in the Ukraine. He and his four fellow servicemen escaped in the middle of December, 1944. They were hidden by the farmer István Novák and his family for a while. After the liberation, Randolph L. Braham was taken to a Soviet POW camp. Among others, he managed to escape with the help of a Jewish security officer. After arriving at home, he took the maturity exam. Later, he went through Hungary and Austria to the American occupied part of Germany, where he worked for the Joint and the UNRRA. He left Germany for the United States in December, 1947.

Randolph L. Braham received his M.A. from The City College of New York in 1949, and earned his PhD from the Graduate Faculty of The New School for Social Research in 1952. He and his fiancée, Elizabeth, a chemical engineer, got married on December 15, 1954. They have two sons. Randolph L. Braham taught Comparative Political Science at the CUNY from 1956 until 1992, when he retired. After the establishment of the Yad Vashem Institute in Jerusalem in 1953, he was among the first scholars who joined a research project in cooperation with the YIVO Institute for Jewish Studies, New York. Since then, he has collected and researched the sources of the Holocaust in Hungary. He published more than sixty books and hundreds of invaluable essays.

His two-volume study, The Politics of Genocide. The Holocaust in Hungary, first published in 1981 (in Hungarian: A magyar Holocaust, 1988) became the standard work for the researchers of the topic. Its revised and extended version was published in 1994 in the United States, in 1997 in Hungary. He was awarded by the Officer’s Cross of the Order of Merit of the Republic of Hungary in November, 1995, and by the Hungarian Academy of Sciences “Science for the Society” Academic Award in 2004.

His visit in Budapest provides the Holocaust Memorial Center with an opportunity to name its new information center for Randolph L. Braham. Besides, Professor Braham will be awarded by the Republic of Hungary for his indefatigable work for the remembrance and the research of the Holocaust.

Professor Braham’s selected publications in English:

The Hungarian Jewish Catastrophe: A Selected and Annotated Bibliography. YIVO Institute for Jewish Research, 1962

The Destruction of Hungarian Jewry: A Documentary Account. 2 Vol. New York: Pro Arte, 1963.

The Hungarian Labor Service System, 1939-1945. Distributed by Columbia University Press, 1977.

The Politics of Genocide: The Holocaust in Hungary. Revised and enlarged edition. 2 Vol. Distributed by Columbia University Press, 1994

The Holocaust in Hungary: Fifty Years Later. Distributed by Columbia University Press, 1997. (with Attila Pók)

The Holocaust in Hungary: A Selected and Annotated Bibliography, 1984-2000. Distributed by Columbia University Press,2001.

The Holocaust in Hungary: A Selected and Annotated Bibliography, 2000-2007. (with Julia Bock)

Wikipedia (English)

***

Professor Emeritus Dr. Randolph Louis Braham

Politologe, Historiker, International Anerkannter Wissenschaftler des Holocaust in Ungarn

Randolph Louis Braham (geboren als Adolf ábrahám) wurde am 20. Dezember 1922 in Bukarest geboren,wo seine Eltern Lajos Ábráham (Itzik Leib) und Esther Katz für einige Zeit lang lebten. Später zog die Familie zurück in ihre Heimatstadt nach Dés (Dej). Dort besuchte Adolf die jüdische Grundschule und die Petru Rares Mittelschule und wurde im Anschluss daran, dem Rat seines Vaters folgend, Tischlerlehrling. Dés (Dej) befindet sich im Norden Siebenbürgens und wurde im Anschluss an den zweiten Wiener Schiedsspruch von 1940 vom Ungarischen Königreich erneut annektiert. Infolgedessen wurde die jüdische Gemeinschaft Dej‘s Opfer des Holocausts in Ungarn. Randolph L. Braham’s Eltern, seine Geschwister, und viele seiner Freunde wurden deportiert und im Konzentrationslager  Auschwitz-Birkenau ermordet.

Im Alter von 21 Jahren wurde Randolph L. Braham in Arbeitsdienst eingezogen. Ab dem 4. Oktober 1943 diente er im Arbeitssdienst der Kompanie X/2 in der Ukraine. Zusammen mit Vier seiner Kameraden flüchtete er Mitte Dezember 1944. Einige Zeit lang wurden sie vom Bauern István Novák und seiner Familie versteckt. Nach der Befreiung wurde Randolph L. Braham in ein Sowjetisches Kriegsgefangenenlager überstellt und konnte dort, neben anderen, durch die Hilfe jüdischer Sicherheitsleute entkommen. Daheim angekommen, machte er die Matura. Später brachte ihn sein Weg durch Österreich und Ungarn schließlich in den von Amerikanern besetzten Teil Deutschlands, wo er für Joint und die UNRRA (Nothilfe- und Wiederaufbauverwaltung der Vereinten Nationen) arbeitete. 1947 verließ er Deutschland um nach Amerika auszuwandern.

1949 erreichte er am City College von New York den Grad des Master of Arts (M.A.) und promovierte 1952 an der Graduate Faculty der New School for Social Research.  Er heiratete seine Verlobte, Elisabeth, eine chemische Verfahrenstechnikerin, am 15. Dezember 1954. Gemeinsam haben Sie zwei Söhne. Randolph L. Braham unterrichtete Vergleichende Politikwissenschaft an der City University of New York von 1956 an, bis er 1992 in Ruhestand ging. Nach der Errichtung des Yad Vashem Instituts im Jahr 1953 war er einer der ersten Stipendiaten die einem Forschungsprojekt, in Kooperation mit dem YIVO Institute for Jewish Studies in New York, angehörten. Seit dem sammelt und erforscht er die Ursprünge des Holocausts in Ungarn. Er publizierte mehr als Sechzig Bücher und hunderte wertvolle Essays.

Seine zweibändige Studie, The Politics of Genocide. The Holocaust in Hungary, wurde erstmals in 1981 veröffentlicht (Titel in Ungarisch: A magyar Holocaust, 1988), und wurde zum Standartwerk für Forscher auf diesem Gebiet. Eine überarbeitete und erweiterte Ausgabe ist 1994 in den Vereingten Staaten erschienen, 1997 in ungarischer Sprache. Im November 1995 wurde er mit dem Offiziers-Verdienstkreuz der Republik Ungarn, und 2004 mit dem „Science for the Society“-Award der ungarischen Akademie der Wissenschaften ausgezeichnet.

Sein Besuch in Budapest ist für das Holocaust Dokumentationszentrum die Möglichkeit, sein neues Informations-Center für Randolph L. Braham, zu eröffnen. Zudem wird Professor Braham von der Republik Ungarn für seine unermüdliche Arbeit zur Erinnerung und der Erforschung des Holocausts ausgezeichnet.

Ausgewählte Publikationen Professor Brahams’s in englischer Sprache:

The Hungarian Jewish Catastrophe: A Selected and Annotated Bibliography. YIVO Institute for Jewish Research, 1962

The Destruction of Hungarian Jewry: A Documentary Account. 2 Vol. New York: Pro Arte, 1963.

The Hungarian Labor Service System, 1939-1945. Erschienen bei Columbia University Press, 1977.

The Politics of Genocide: The Holocaust in Hungary. Revised and enlarged edition. 2 Vol. Erschienen bei Columbia University Press, 1994

The Holocaust in Hungary: Fifty Years Later. Erschienen bei Columbia University Press, 1997. (mit Attila Pók)

The Holocaust in Hungary: A Selected and Annotated Bibliography, 1984-2000. Erschienen bei Columbia University Press,2001.

The Holocaust in Hungary: A Selected and Annotated Bibliography, 2000-2007. (mit Julia Bock)

Wikipedia (Englisch)

***

Angol szöveg/English version/Englische Version: Csősz László/László Csősz

Német fordítás/German translation/Deutsche Übersetzung: Johannes Pilz